Steadman

Az egész Steadmannal kezdődött. Meg persze a szeretett/gyűlölt elmebeteg-zseni Hunter S Thompsonnal, akivel 1970-ben kezdtek együtt dolgozni. Steadman az képben, ami Hunter írásban, vagy ha lehet egy kicsit még inkább az-abb. Nem félsz saját képeidtől? – kérdezi valaki a közönségből a vetítés során, a kép egy csapat politikust ábrázol, felsőtestük elmerül a kétoldalról körbevett vályúban, az égnek meredő seggekből szarszökőkutak borítanak be mindent. Miért félnék tőlük, az ijesztő, ami ezeket a képeket inspirálja.- hangzik a lakonikus válasz.

Steadman, az Otto Dix-en, Geroge Grosz-on , a német expresszionistákon nevelkedett welszi bárd képein keresztül a világ állapota semmivel sem tűnik megnyugtatóbbnak, mint amilyen a 30-as évek elején volt Európában. Zavarba ejtő őszintesége és lényeglátása miatt a 70-es évek amerikai középnyugatán verés, manapság már csak ennyi sem jár ki neki, a New Yorkert olvasó jól fésült nyugat-parti értelmiség elismerően hümmög egy-egy új kép láttán, de a világot – ahogy Steadman mondja- rosszabb állapotban adja át, mint ahogy átvette. Ez hát a munkája eredménye, a sokmilliós öböl-környékről pont száz ember volt kíváncsi rá.

Nem volt nagyobb tömeg a „From Counterculture to Cyberculture: The Legacy of the Whole Earth Catalog” című könyv bemutatóján sem, pedig a Catalog, a természetbe visszavonuló hippigenerácó első számú túlélőkönyve valóban bibliája volt az önfenntartással, a természetbarát létezéssel, a fogyasztói társadalom alternatíváival kísérletező 68-as nemzedéknek. Az ötlet egyszerű: az emberek viselkedésére nem a politikai akarat, hanem az általuk használt eszközök vannak a legnagyobb hatással. Adj az embereknek jobb eszközöket, és megváltozik az általuk élt élet minősége is. 68, mint az hamar kiderült, szomorú véget ért, az idea, az eszközök fejlesztésébe vetett hit azonban fennmaradt. Azok, akik egy darabig a Catalog-ot adták ki a nyolcvanas évek elején létrehozták a WELL-t az internet első virtuális közösségét , majd amikor jó egy évtizeddel később berobbant a world wide web, megalapították a wired magazint, az internetes kultúra meghatározó publikációját. A kis, szűkre szabott baráti hálózat, ami a középiskolából indult, képes volt folyamatosan az újabb és újabb disruptive hullámok tetején maradni, képes volt minden technológián és kontextusban továbbörökíteni az ellenkulturális értékrendet és ideát. Az internetet még ma is alapvetően meghatározó értékek és normák azért hasonlítanak 68 értékeihez, mert ugyanaz a néhány, LSD-vel átitatott ember áll mindkettő mögött.

Prankfest: a Pranks második kötetének megjelenésére szervezett vetítés és beszélgetés

A mérhetetlenül okos nagy öregek mögött azonban felnőtt egy másik generáció, Lars von Trier idiótái, talán kilátástalanságba, talán az ellenállás reménytelenségébe belezakkant 30asok, akik mikuláskosztümbe öltözve, százával szállnak meg egy-egy amerikai várost karácsony tájékán, aztán dalolva néznek farkasszemet a karácsonyi vásárlási lázban égő bevásárlóközpontot tőlük megvédeni kész rohamrendőrökkel és biztonságiakkal (hehe). Összetűzésre azonban nem kerül sor, a mikuláshadsereg szétszóródik és máshol áll össze újra, nem konfrontálódnak sehol, a cél, amúgy Nitsch-esen az akció, az élőkép megteremtése, a rítus. Gerilla taktikák, életveszélyes, a nem létező ártatlan kívülállókat rohad halból mixelt bűzös takonnyal beterítő gép (hihi) csak épp annyi időre áll meg egy utcasarkon, míg az akció lezajlik, aztán továbbhalad, hit and run módon létrehozott sok apró pillanat, ahol a fogaskerekek közé egy-egy botot dugnak, de az élet megy tovább. A nézőtéren megintcsak százan ülnek. Másik száz ez, mint a többi, hangosan vihognak, közbekiabálnak, részegek (hohoho), pranksterek, a cél az annalesekbe való bekerülés.

Kahle v Gonzales

Lessig érvel a 9th Circuit, az Egyesült Államok fellebviteli bírósága előtt. Az ügy jó bonyolult. Négy évvel ezelőtt a Eldred v Ashcroft perben az USA legfelsőbb bírósága kimondta, hogy nem alkotmányellenes az a tény, hogy a Kongresszus egyre csak meghosszabbítja a szerzői jogi törvényben a műveknek járó védelmi időt. Akkor az érv az volt, hogy az újabb és újabb hosszabbítások csak nagyon-nagyon kevés mű esetében indokohatók gazdasági, piaci érdekekkel, miközben minden műre érvényesek, azokra is, melyekről tulajdonosa már régen lemondott, és ezzel elzáródik ezeknek a műveknek a hozzáférhetősége, újrahasznosíthatósága. A bíróságot nem hatották meg az érvek, és azt mondták, hogy csak akkor lehet a szólás szabadságát védő First Amendment alapján a szerzői jogi törvényt alkotmányossági revízió alá vetni, ha egy kongresszusi törvénymódosítás a copyright alapvető szerkezetében hoz változást.

Lessigék a Kahle v Gonzales perben ezt a számukra kedvezőtlen ítéletet szeretnék nyerésre felhasználni, mégpedig úgy, hogy azt mondják, ok, hogy a védelmi idő meghosszabbítása nem hoz változást az alapvető szerkezetben, nade az, hogy 1976-ban az USA csatlakozott a berne-i egyezményhez, az viszont már nagyon is. Ekkor állt át az USA az addigi opt-in rendszerről, ami a jogi védelmet regisztrációhoz kötötte, az opt-out rendszerre, azaz a minden mű automatikus védelmére, függetlenül attól, hogy azzal meddig és mi volt a szerző szándéka. A per célja az, hogy kimondassák az 1976-os törvénymódosítás alkotmányellenessége, és visszaálljon a védelem regisztrációhoz kötttsége, ami nem kis felfordulást okozna a tartalompiacon, ezért aztán vélhetőleg nem is fog megtörténni. A mostani meghallgatásnak ennél szerényebb célja volt, elérni, hogy a 9th Circuit kötelezze az alsóbb szintű bíróságot Lessigék érveinek meghallgatására, ugyanis korábban a bíró azzal utasította el a keresetet, hogy az opt-in-opt-out átállás csak technikai részletkérdés, és nem érdemes arra, hogy tárgyalás legyen belőle.

Ez volt aznap a negyedik ügy a 3 bíró előtt, akik közül egy az otthonából, tv-n keresztül volt jelen, amolyan igazi virtuális igazságszolgáltatás, digital justice formájában. Volt tehát meghallgatni egy etiópiai elutasított bevándorlási kérelmének ügyét, ahol az állam arra hivatkozott, hogy már nem ölik az ellenzékieket Erithreában, hallhattunk egy haiti munkavállalóról, akit szintén kiutasítottak, mert nem fogadták el hogy hazájában melegsége miatt üldözik csak azért mert egyszer pár másik meleg összeverte, halhattunk egy fegyvertartás miatt letartóztatott fiatalemberről, akinél 3 bazookát, négy lángszórót és több könnyű légvédelmi rakétát találtak a rendőrök, de azért szeretne szabadlábon lenni. Ezek az ügyek annyira igénybe vették a bírókat, hogy teljesen elálmosodtak, mire a szerzői jogra került a sor, ami legalábbis vicces volt, jól fel is zaklattak mindenkit.

Ezek után az egyik legnagyobb adatvesztésről híres Choicepoint prezentációja a Stanfordon könnyű gyaloggalopp volt.