A kollégium halljában két kedves, egérszerű ember, egérszerű fogakkal, egérszerű fülekkel, Mr. és Mrs. Gewirz, gondolom ők adták össze a sok sok $$$-t, amibe ez az épület került. Egérszerű tekintetük előtt elvonul az egész világ, legalábbis egy nagyon sajátságos szelete: Haiti, Fülöp Szigetek, Peru, Puerto Rico, Chile, Panama, Törökország, Jordánia, Szaud Arábia, Bulgária, Csehország, Svájc, a global south biztosan fenn van a térképen, hiányoznak a britek, németek, a skandinávok úgy, ahogy vannak, nincsenek itt az oroszok, van még két afrikai és egy kínai, mutatóba, a többiek ezek szerint még csak nem is harmadik világ.

A közel-keleten közben épp kitörni készül a harmadik világháború (vajon ki használ atomot először? Irán? Izrael?), de minket ez nem érint, a mai napot azzal töltöttük, hogy megértsük, (és megértettük!), hogy vajon kinek van tulajdonjoga egy vadászkutyák elől menekülő róka esetében. Annak, aki üldözi? Annak, akinek a földjén üldözik? Vagy annak, aki a másik orra elől elhappolva végül lepuffantja a vadat? Locke-ot idézve igyekszik reprodukálni a legfelsőbb bíróság döntését jordániai és az argentin, miközben odakint lassan összedől a világ.

De minek is mennénk bárhová, amikor itt van légkondi ott meg nyilván nincsen. Az amerikai izolacionizmusban (vagy csak ignoranciában) a mizantrópiám is végre hazatalált.