Nagy öröm az amerikai főváros kormányzati negyede vasárnap késő délután. Zombis játékban látni ilyet, meg Bukarestben: a birodalmi építészet remekei közt néhény magára maradt homless ténfereg. Szétosztogatom köztük a cigimet, aztán a pályaudvaron próbálkozom, ami ha csak egy fokkal is, de jobb: Esterházy után szabadon megfigyelesünket rögzítsük tehát írásban is: az amerikaiak khaki shortot, és e shortba tűrt feher pólot vagy kockás inget, szandált viselnek. Aki nem, annak a shortja kék, viszont egyik sem dohányzik.
Üldögélek köztük és próbálom legyőzni magamban az agressziót és az ellenszenvet. Végülis én akartam idejönni, mégha időközben el is felejtődött, hogy miért is ide, és nem akárhova máshova.
Az ír bárban söröznék, de nem adnak, mert nincs nálam az útlevelem, amivel igazolhatnám, hogy egy évtizede betöltöttem az alkoholfogyasztáshoz szükséges életkort. Ez a törvény. Mutyiznék, keresnék kiskaput, próbálok csalni, hiába. Ezt fel nem fesleti semmi sem.
Betévedek a National Building Museum-ba, a legelképesztőbb belső tér, amit valaha láttam. Mintha Patyomkin, Kim Jong Il és Siklós Mária találkozott volna a térnek és időnek e kitüntetett helyén.
BAZSIKA! jó hogy megérkeztél! sopronban amikor nyugovóra tértem hajnalban, már fennvolt a nap, felnéztem az égre, és egy repülő húzott el, amin tégedet láttalak, kicsit összeszorult a szívem.
Olvaso — August 1, 2006 @ 11:04 amnade a washingtoni élmények súlyosak! kb pontosan tudom miről mondasz.
figyi, és én nagyon szívesen fogadlak itt, de az én oldalam törölted?:)
várom a további postokat.
Nagyon jatszod a szenvedo ertelmisegit. Hireim vannak szamodra: nem sikerult “legyőzni magamban az agressziót és az ellenszenvet.” Csak ugy arad beloled a duh es gyulolet.
bodo — August 1, 2006 @ 12:04 pmnem jatszottam semmit sem, probaltam megerteni, hogy miert van bennem ez a magam szamara is meglepo negativ erzelemhullam.
Sorry, the comment form is closed at this time.